Tisztelt Szerkesztőség!

Szomorúan olvastam az Érdi Újság előző számában a „Fenyeget a szolgáltató” című írást. Szomorúságomnak több oka is van. Először is nem értem, hogy kinek, és miért jó az, hogyha az érdi Önkormányzat újságjában keltenek ellenséges hangulatot, az érdi Önkormányzat tulajdonában álló kht ellen. Természetesen, ha hibázunk, és erre felhívják a figyelmünket, akkor azt köszönettel vesszük. De itt nem ez történt. Olcsó, hatásvadász poénokkal, demagóg szólamokkal teleírt írást közöltek. Nem az a baj, hogy írójának fogalma sincs a kéményseprő szolgáltatás gyakorlati végrehajthatóságáról. Az a baj, - és ez a második oka a szomorúságomnak -, hogy meg sem próbált információt szerezni. Pedig szívesen segítettem volna. Ezért most kénytelen vagyok ezt az újságon keresztül megtenni.

Már az írás címe is bulvárlapba méltóan értelmezi félre azt a szándékunkat, hogy tájékoztassuk az ügyfeleinket. Majdnem negyedszázados kéményseprő múltam során, már kellett azért válaszokat írnom panaszlevelekre, mert nem hívtuk fel a figyelmet az érvényes rendeletekre. Ez az „Apa, a gyerek, és a szamár” című ismert mesére emlékeztet. Mi is hiába próbálunk bármit tenni, ha mindig akad valaki, aki félreértelmezi. Nem tudom, mi lenne a reakció, ha a „fenyegetés” nélkül küldenénk ki az értesítőket. A tulajdonos távolléte esetén, – a rendelet előírásainak megfelelően -, jeleznünk kell a hatóságnak, ezért az ügyfelek csak a bírság kiszabásakor értesülnének a rendeletről. Szerintem ez sokkal rosszabb lenne. Nem várható el mindenkitől, hogy ismerje a rendeleteket, pedig köztudott, hogy a törvény nem tudása, nem mentesít megszegésének következményeitől.

A kéményseprő-ipari kötelező közszolgáltatás során a kéményseprő a sormunkakönyvben szereplő címeket keresi fel. Egy-egy sormunkakönyvben általában egy utca szerepel. Az utcában lévő minden ingatlanra be kell mennie a kéményseprőnek, és óránként 10 kéményt kell tisztítania vagy ellenőriznie. Ez csak úgy lehetséges, ha ténylegesen sormunkát végez. Vagyis minden egymás melletti ingatlanra be tud jutni. Ellenkező esetben nagyon sok idő telik el a megközelítéssel. Sajnos a tulajdonosok még a „fenyegetés” ellenére sem maradnak mindig otthon. Ezért ha mindenkit előre értesítenénk, akkor, – mivel nem tudható előre, hogy mennyien maradnak otthon –, vagy nem jutna el a kéményseprő minden kiértesített címre, vagy már délben be kellene fejeznie minden nap a munkáját. Emiatt a kéményseprő „rajtaütésszerűen” érkezve, azokon a címeken, ahol egyébként is éppen otthon vannak, és nincs egyéb akadálya az azonnali munkavégzésnek, ott elvégzi a munkáját. Ahol ez nem lehetséges, ott értesítőt hagy. Nem „elvileg”, hanem gyakorlatilag, legalább nyolc nappal későbbi időpontra. Ez az „önkényesen” meghatározott időpont, lehetőség szerint szombatra esik, de ha túl sok helyre kell visszamenni, akkor kénytelenek vagyunk hétköznapra is értesíteni. Az előbb leírtak miatt nem lehet rövidebb intervallumot meghatározni, mert teljesen kiszámíthatatlan az otthon tartózkodók száma. Természetesen, ha lehetséges volt, akkor eddig is figyelembe vettük az egyedi kéréseket, de nem végezhető el egy napi munka 17 óra és 18 óra között, ahogy mindenki szeretné. Az igaz, hogy „éppenséggel napközben dolgozni szoktak az emberek”. Kérem, engedtessék meg nekem, hogy a kéményseprőt is embernek tekintsem. Tegyük fel, hogy sikerülne olyan dolgozót találnunk, aki hajlandó lenne nemcsak napközben dolgozni. Akkor megoldható lenne a pontosabb értesítés, mert éjjel többen lennének otthon. Szerintem, akit hajnali három órára értesítenénk, az nem örülne az új munkarendnek. Napi nyolc óra munkaidőt nem lehet úgy elosztani, hogy az mindenkinek jó legyen. Ráadásul az sem várható el a kéményseprőtől, hogy az egyedi igények miatt, felváltva rohangáljon az utca egyik végétől a másikig.

Tudomásul kell venni, hogy ez egy kötelező szolgáltatás, ami kötelezettséget ró a tulajdonosra is. Emiatt nem hasonlítható össze más szolgáltatóval. Bár elgondolkodtam, hogy mi történne, ha egy utca lakói nem a szolgáltató által „önkényesen megadott időpontban”, hanem a hét különböző napjain tennék ki a szemetet. Vagy egy adott utca lakói más és más időpontban kérnék, hogy náluk akkor legyen az áramszünet, vagy a csatornaásás, vagy az útjavítás. Természetesen ezek rossz példák, de ez is azt mutatja, hogy mennyire különleges dolog a kötelező kéményseprő-ipari közszolgáltatás.

Lehetséges lenne a tulajdonosok által meghatározott időpontban a munkavégzés. Ehhez csak annyi kellene, hogy egy utca összes ingatlanjának a tulajdonosa „telefonon, faxon, postagalambbal, stb.” egyeztetve, meg tudjon állapodni az időpontban. Ennek gyakorlati megvalósíthatóságához szívesen várok ötleteket.

Az írás utolsó bekezdésében az ÉVÁÉP új vezetőit is megtámadják, pedig nem szolgáltak rá. Egyik első intézkedés az volt, hogy – javaslatomra – a kéményseprők munkarendje megváltozott. A napi munkaidő 10.30.-tól, 19-ig tart, és a heti szabadnap hétfő, ezért a szombat munkanappá vált. Azt hiszem, ez is nyilvánvalóan azt mutatja, hogy a lakosság érdekeit próbáljuk szem előtt tartani.

Koncz István

kéményseprő részlegvezető