Cikk a VGF-nek
Kiegészíteni szeretném véleményemmel, a tavaly novemberi számban megjelent, Dr. Barna Lajos docens úr által írt cikket, a gázkészülékek cseréjéről. Szerintem, van még egy fontos szempont. Csere esetén az esetek többségében korszerűbb készülékeket szerelnek fel. Ekkor hiába ugyanaz a készülék besorolása, hiába nem nagyobb a teljesítménye, stb, ha a huzat szempontjából egyik legfontosabb tulajdonsága, a távozó füstgázának hőmérséklete más, gyakorlatilag szinte mindig alacsonyabb. Manapság a hatásfokot növelni, szinte csak egy módon, a füstgázveszteség, ezen belül is a füstgáz hőmérsékletének csökkentésével lehet. Ezért egyre alacsonyabb ez az érték a modern készülékeknél.
(keretes részben - A gázfűtés veszélyei)
A régi GOMBSZ még előírta, hogy gáztüzelés esetén minimum 150 C fokosnak kell lennie a füstgáz hőmérsékletének.
Tehát szerintem a GMbSz előírja, hogy ezt is ellenőriznie kell a beüzemelőnek, és ha alacsonyabb a füstgáz-hőmérséklet, abban az esetben nem cserélhető a készülék, csak az új feltételek meglétét igazoló kéményvizsgálat, illetve a méretezés pozitív eredménye esetén. Mert a „gázfogyasztó készülékek nem tervköteles cseréje során az eredeti létesítéskor hatályban lévő vagy jelen szabályzat előírásait kielégítő légellátási és égéstermék-elvezetési feltételek meglétét ellenőrizni kell." A füstgáz-hőmérsékletet valószínűleg nem fogják „az eredeti létesítéskor hatályban lévő” értékre, min 150 C fokra növelni. Tehát ki merem jelenteni, hogy szinte minden esetben figyelembe kellene venni az új GMbSz előírásait. Tehát ha baleset történik egy olyan helyen, ahol a beüzemelő úgy cserélt készüléket, hogy erre nem figyelt, akkor könnyű lesz felelőst találni.
A másik érdekesség, „a kémény megfelelőségének igazolásaként az időszakos és érvényes kéményvizsgálati bizonylat is elfogadható.” Nos, ilyen nincs. Időszakos kéményvizsgálati bizonylat sohasem készül. A sormunka az, ami időszakos, de sem mélységében, alaposságában, sem árában nem közelíti meg a kéményvizsgálatot. A sormunkát végzők felkészültsége, tudása sokszor kisebb a kéményvizsgálatot végzőknél. Az Ő feladatuk annak vizsgálata, hogy a kémény átvétele, illetve az előző sormunka óta történt-e olyan változás, ami biztonságos működést befolyásolja. Tehát nem annak a vizsgálata, hogy beköthető-e az adott készülék, vagy elegendő-e, -a méretezésnek megfelelő-e-, a szellőző mérete. Azt kell észrevenniük, ha engedély nélküli készülékcsere történt, eldugult a kémény, elzárták a szellőzőt, felszereltek szagelszívót, stb. Vagyis a kémény működését károsan befolyásoló változásokat. Ebbe értelemszerűen nem tartozhat bele az időközben megváltozott előírásoknak való megfelelés vizsgálata. Még a jó szakembernek is csak annyi a lehetősége, hogy felhívja a tulajdonosok figyelmét, hogy a mai, aktuális ismeretek, tudás alapján, milyen módon tudná nagyobb biztonságba helyezni saját és családja életét.
Nem is értem, hogy miért berzenkednek sokan az ellen, hogy készülékcsere esetén, a mai tudásszint alapján, -például sokkal pontosabb modellezési eljárás, méretezés szerint-, legyen megvizsgálva az égéstermék-elvezetésük. Pedig az ilyenkor kötelező kéményvizsgálat pont ezt tenné lehetővé, ráadásul kiszűrhetővé válna, ha esetleg a régmúltban rosszul értelmezve, vagy az akkor érvényes előírásokat is figyelmen kívül hagyva történt a kéményátvétel.
Hiszem, hogy mindenki érdeke az, hogy kevesebb ember szenvedjen balesetet, kevesebb tragédia történjen, egyszerű módon kijavítható, könnyen elkerülhető hibák miatt.
Sajnos, úgy látom, hogy a szabályozás nem teljesen ebbe az irányba mutat.
Koncz István kéményseprő